Márciusban a digitalizáció egy SWAT-kommandó gyengédségével kopogtatott be az oktatásügybe. Általános iskolák, gimnáziumok vezetése azzal szembesült, hogy napok alatt kell több száz vagy akár ezer diákot és több tucat tanárt felkészíteniük, teljes tanrendeket átültetniük olyan online felületekre, amivel nem is rendelkeztek. Gyorsan kiderült, hogy ez nem megoldhatatlan helyzet – a kecskeméti Katona József Gimnáziumnak például 2 nap alatt sikerült megoldania. Most pedig részletesen bemutatjuk, hogyan.

Erről szól az esettanulmány (TL;DR)

A Katona József Gimnázium és a NetMasters Kft. márciusban mindössze két nap alatt állította át a teljes intézményt digitális oktatásra.686 diák és 70 tanár kezdett egyik napról a másikra osztálytermek helyett virtuális szobákban találkozni, beadás helyett befényképezni a házi feladatokat, böngészőfüleken csoportokat alkotni asztalok összetolása helyett.

Az átállás zökkenőmentes volt, de nem kihívásoktól mentes. 11 212 naplózott digitális oktatású tanóra zajlott le ez idő alatt, és végül a diákok teljesítménye is igazolta, hogy a rendszer jól teljesített.

Ebben az írásban bemutatjuk, a hirtelen jött problémára milyen megoldások merültek fel, hogyan ismerkedett meg a rendszerrel tanár és diák, és mit tapasztaltak a három hónap alatt, míg az iskolapadot is az otthoni íróasztal jelentette.

15 évet ugrani, egyik napról a másikra

A magyar oktatási rendszernek egyik napról a másikra kellett felnőnie egy olyan feladathoz, amit rendesen évek alatt oldanának meg. A totális digitális oktatás bevezetéséhez rengeteg tényező nem volt készen adott – akár eszközök szintjén, akár fejben.

Egy ekkora rendszer hatalmas tehetetlenségi erővel bír, megváltoztatni évekbe, évtizedekbe telik. Nem véletlen az sem, hogy a társadalmi elvárásokhoz képest jó tízéves az elmaradás – ha például a gazdaságban megnövekedett igény mutatkozik egy-egy szakirányú képzésre, arra a rendszer 5-6 év alatt tudja kitermelni a humán erőforrást. 

A digitális oktatás esetében szükség van persze eszközökre. Digitális táblák és hasonló IKT eszközök persze sok iskolában álltak rendelkezésre, de nem a kellő számban, nem is célirányosan használták ezeket az oktatási folyamatokban. Ahhoz viszont, hogy minden tanuló és tanár otthonról tudja végezni a dolgát, minden tanulónak és tanárnak be kell tudnia fizikailag kapcsolódni. 

Az iskola nyilván képtelen hétszáz tanulónak napok alatt tabletet vagy laptopot biztosítani, tehát azzal kell dolgozni, ami rendelkezésre áll: sok esetben ez nem több, mint egy alsókategóriás okostelefon.

És a mindsetről akkor még nem beszéltünk.

A gyerekek már beleszülettek mindannak a technológiának a használatába, ami a digitális oktatáshoz szükséges – ez nem mondható el feltétlen a tanárokról is. 

Sokan közülük soha nem ültek videokonferencián, nem használtak fájlmegosztást, egyszerűen azért, mert nem volt rá szükségük. Míg egy informatikatanár rövid idő alatt képes a tananyagot egy felhőtárhelyen rendszerezetten elhelyezni, egy nyugdíj előtt álló irodalomtanárról ez nem feltétlen mondható el.

A kihívás tehát adott volt – ezzel megindult a megoldás keresése…

Alternatívák, megoldáskeresés

Takács István, a Katona József Gimnázium informatika tanára a digitális platform kiválasztáshoz egy kritériumlistát állított össze. Ahhoz, hogy az oktatás gördülékenyen folytatódhasson, a választott eszköznek meg kellett felelnie ezeknek a feltételeknek:

• lehetőleg ingyenes legyen,
• egyszerű legyen a kezelőfelülete, menürendszere,
• platformfüggetlen legyen,
• legyen képes ablak- vagy képernyőmegosztásra,
• lehetőleg rendelkezzen mobil, illetve tablet verzióval is,
• ne kelljen telepíteni,
• esetleges tárhelyigénye minimális legyen,
• kezelje a különböző perifériákat (mikrofon, headset),
• kétirányú kommunikációra legyen képes,
• legyen külön chatfunkciója is, és
• fájlküldésre, csatolásra képes legyen. 

Hosszúnak tűnik a lista, de valójában csak a legalapvetőbb kívánalmakat tartalmazza. Egy része, mint az alacsony tárhelyigény, mobil és tablet verzió és platformfüggetlenség a rendelkezésre álló eszközök sokfélesége és minősége miatt elengedhetetlen.

A fájlmegosztás, chatfunkció, a kétirányú kommunikáció nélkül maga az oktatási folyamat nem működne.

Az egyszerűség, jó kezelhetőség,  telepítés elhagyása nélkül sok diák és tanár nem fogja tudni megfelelően kezelni az eszközt, legalábbis nem hosszabb betanítás nélkül – amire persze nem volt idő.

Már az első napon rengeteg platformot állítottak a kritériumlista próbája elé: a Microsoft Teams, Discord, Google Meet, Skype, Zoom sorra buktak el.

Hogyan magyarázod el a Twitch vagy az OBS működését egy tanárnak, aki még Facebook-profilt se regisztrált soha?

Ehhez hasonló kérdésekre próbált Takács István választ találni, amikor egy régi osztálytárs révén, aki látta az iskola Facebook-posztját az átállásról, találkozott a Netmasters rendszerével. 

“Látta a digitális oktatásra való felkészülésről szóló Facebook posztomat, és elkezdtünk a jelen helyzetről beszélgetni. Szó szót követett, majd pár perc múlva kaptam egy linket, rákattintottam. Abban a pillanatban egy virtuális szobában találtam magam, ahol egy lassan harminc éve ismerős arccal szembesültem, annó „szomszédommal”, Medgyesi Gergővel. A kamera mozgása instabil volt, amiből arra következtettem, hogy ő tablettel, vagy telefonnal csatlakozott. Hamar átbeszéltük a felület adta lehetőségeket és örömmel tapasztaltam, hogy a fentebb állított kritériumlistám sorait egytől egyig elkezdhetem kipipálni magamban.”

A kérdés már csak az volt: lehetséges-e a rendszert egy 700 fős iskola szintjén, ahol heti ezer tanóra zajlik, gyorsan csatasorba állítani?

Mellénk állt a szerencse abban a tekintetben is, hogy amint elkezdtük használni a szoftvert, hamar kiderült: annak egyik fejlesztője magyar, és mint kiderült egyik volt munkatársunkkal dolgozik együtt jelenleg. Hamar megvolt hát az út és a nexus, így ismertük meg hirtelen Mészáros Mihályt aki a projekt magyarországi fejlesztője, és nagyon készséges volt az üzemeltetési tippek tekintetében, illetve nagyon jól jöttek neki a tapasztalatok. A Katonának hála tudtak ők is nagy számú felhasználón tesztelni, illetve meghallgatták és beépítették a szoftverbe a tanároktól és a diákoktól érkező észrevételeket is. A folyamat eredményeképpen a rendszer sávszélesség használatát is sikerült radikálisan csökkenteni – észrevehető minőségromlás nélkül -, valamint számtalan új funkció és eszköz került az amúgy sem szegényes tárházba.A karantén során a rendszer nevet is váltott és kinőtte magát a mai EduMeet rendszerré. A jelenlegi felhasználói tábor elég méretesre nőtt.  

Átállás két nap alatt

Az iskola és a rendszer március 14-én, csütörtökön este talált egymásra.

Pénteken elkezdődött a megismerés, a rendszer képességeinek és funkcióinak felmérése, hogy kiderüljön, megfelel-e a kihívásnak: először egy csoport tanárral hoztak össze egy kiscsoportos órát. Szombaton folytatódott a tesztelés a tanárokkal, vasárnap már egy egész osztálynyi diákkal is.

És a rendszer működött.

Az egyszerűség jegyében nem a diákok, osztályok kaptak fix termeket, mint az iskolában, hisz az órák között nagy az átjárás, a különféle szakok, fakultációk felosztják azt az egységet – a tanároknak és a diákoknak is folyamatosan vándorolniuk kellene, ami rövid úton vezet káoszhoz.

(Emlékezzen vissza mindenki, hányszor nézegette általánosban a kifüggesztett terembeosztást még hónapok után is, majd rohant az iskola másik végébe hogy elérje a csengetést. Ezt most képzeljük el a virtuális térben, ahol egy táblázatot pörgetve kellene mindenkinek kikeresni az adott linket a teremhez…)

Így tehát az adott fix ponthoz rendelték a termeket: a tanárokhoz. Így a tanárnak egyszerűen ugyanoda kell minden alkalommal belépnie, a diákoknak pedig elég annyit tudni, ki tartja az órát, és meg is van a terem.

Vasárnapra a különféle szakos tanárok – az informatikatanár mellett egy angol, egy történelem, egy matematika és egy magyar szakos vett részt a tesztelésben – már meggyőződtek arról, hogy a rendszer működni fog.

Háromnapi tesztelés után a hétfő délelőtti tanári értekezleten a Tanár úr bemutatta a rendszert a testületnek. Délután két részletesebb bemutató zajlott, ahová minden tanár a saját eszközét hozta – mobilokat, tableteket, laptopokat, ami akadt.

Kedden a tanárok harmada már órákat tartott.

Szerdára, március 20-ra az egész iskola sikeresen átállt a digitális oktatásra.

Nem a bevezetésre, nem a szervezésre, nem ígéret volt egy új rendszerre, hanem zajlott a rendes tanítás az online térben.

A kérdés már csak az volt, a mindennapokban is zökkenőmentes marad-e…

A virtuális mindennapok

A tanári kar a rendes órarend szerint dolgozott.

“7:45-kor odaültem a gép elé és beléptem a „termembe”. A diákok pedig jöttek, mintha csak az iskolában lettünk volna.

Eleinte a nap végén küldtem egy körlevelet a tanároknak, melyen a nap közben felmerült problémákat foglaltam össze, és megoldásokat próbáltam adni rájuk. Természetesen akkora kérdésözön áradt, hogy egy egységesebb, visszanézhetőbb, rendszerezettebb felületre váltottunk, egy tanári Google-class osztályt létrehozva, az informatika szakos kollégám hathatós segítségével elkezdtünk tanároknak szóló tartalmakat, tutorialokat gyártani témakörökre bontva. 

Hamar rákaptak a munkaközösségek is, így célirányosan, külön-külön elkezdtek létrejönni a szakmai csoportok is. 

Munkaközösségi megbeszélések, értekezletek, ballagási táncmegbeszélések helyszíne lett hamar a felület akár 60+ résztvevővel.”

A tanulási folyamat persze nem maradt ki, és kérdések mellett kreatív ötletek is érkeztek.

Az egyik tanár például csoportfoglalkozást szervezett az óráján – ami elsőre nem hangzik problémásnak, de itt tanáronként egy virtuális teremről beszélünk, ahol nem lehet “szétültetni” a tanulókat.

De ez is megoldhatónak bizonyult: a tanár belépett az eredeti szobájába, és elosztotta a gyerekeket különböző szobákba, melyekbe Ő is belépett különböző böngésző tab-ban. Egyesével elküldte a kis csoportoknak a feladatukat, és figyelemmel követte, hogyan boldogulnak a tanulók. Az óra vége előtt visszahívta a diákokat az eredeti szobába, és megosztották az eredményeket, megoldási módokat, ötleteket. 

A rendszerben jelszó, meghívó és regisztráció nélkül van lehetőség arra, hogy a tanárok és diákok belépjenek, ami jelentősen meggyorsítja a folyamatot, az első, és ha kell, a gyors újrabelépést azoknak, akiknek valamilyen internet-problémájuk akadt.

A tanárok eleinte szkeptikusak voltak ezzel kapcsolatban, tartottak tőle, hogy külsősök lépnek majd be a rendszerbe, erre azonban nem került sor: egyetlen egy alkalommal fordult elő, hogy illetéktelen személy lépett be a rendszerbe.

A szobák  délután is aktívak voltak, szakköröknek, megbeszéléseknek adtak otthont, egyéni fejlesztő szobák jöttek létre. 

A Netmasters mindehhez állandó, napi 24 órás támogatást adott, kora reggel és késő este is reagálva a kérdésekre.

A végzős osztályok külön biztonsági szervert kaptak, így biztosítva, hogy teljes rendelkezésre állással fusson náluk egy 0-24 órás oktatási felület. 

A Katona József Gimnáziumban egyetlen nap, március 18. hétfő maradt ki, mint tanításmentes munkanap a 2019/20-as tanévből, amikor a tanárok betanítása zajlott.

Kihívások azért maradtak…

Egy ilyen mértékű átállás akkor sem lehet tökéletes, ha két nap alatt “munkába áll” a felület, ahol zajlik.

A tanári kar, a diákok is szembesültek a távoktatás, a karanténidőszak nehézségeivel éppúgy, mint gyakorlati kihívásokkal.

Hiányzott a személyes kapcsolat, amit a webkamera nem képes pótolni.

“Amikor egy tanár belép egy terembe, fel tudja mérni a csoport aktuális állapotát, mikre vevők, mennyire frissek, kell e kicsit „kalandozni”, csak hogy a figyelemközpontot újra aktivizáljuk. Szerintem az egyik legfontosabb pillanat ez a tanár részéről, hiszen más oktatni és más tanítani. Ez a pillanat szörnyen hiányzott azoknál a bejövő osztályoknál, ahol még nem volt meg a közös hang, a közös munka építő jellege.“

Aztán ott a számonkérés kérdése. A “Kinél van egy piros toll?” helyett most ilyen kérdésekre kellett választ találni…

• Az óra meg volt tartva, a diákok közül aki tudott, csatlakozott, de hogyan kérjek számon? 
• Mit csináljak azzal, aki nem tudott csatlakozni? Mit csináljak azzal, aki a számonkérésre nem csatlakozik? Hogy lesz jegye? Ha egy tanulónak 2 hétig nincs jegye, még nem áll meg az élet, de ha 3 hónapig? 
• Tesztkérdések? Feladatok átküldésével, majd lefotózott füzetlapok utólagos képszerkesztésével?
• Vagy itthon nyomtassam ki, javítsam ki, majd újra fotózzam le, és küldjem vissza a diákoknak?
• Vagy készítsenek kiselőadást?
• Vagy legyenek csoportos beszámolók? 
• Vagy kapcsoltassak kamerát és egyéni feleltetés legyen?

Eközben az otthon és az iskola közötti határ elmosódik éppúgy, mint az otthon és munkahely közötti azoknál, akik távmunkára álltak át. A diák egy hosszú nap után nem lép ki az iskola kapuján, nem sétál haza a barátaival, nem ül le felszabadulva az otthoni asztalához, hogy pár órát kikapcsolódjon, mielőtt a leckéhez lát.

Ugyanis ugyanannál az asztalnál ül, a saját szobájában vagy akár a nappaliban. Ugyanoda ül vissza leckét írni. És ez a tanároknak is ugyanúgy stresszt jelent, ahogy a Tanár úr megfogalmazta:

“Nehéz egy megszokott dologról, a napi fix óra, fix teremben rendszerről átlépni egy olyan környezetbe, ahol otthon vagyok, a komfortzónámban, mégis órán kell ülnöm… Ki az aki nem nézett a saját otthoni székére 2 hónapnyi karanténos távoktatás után utálkozva…? Pedig eddig itt éreztem jól magam…”

A leadott anyagok mennyisége, a számonkérések mennyisége és minősége is egy teljesen más szemléletet kívánt. 

Hogyan érzi vajon magát a gyerek, aki este nyolcig ül a füzete felett, fényképez és feltölt a tanárnak? Mihez kezdjünk a 8 évessel, aki nem tud aludni, mert nem csinálta meg az összes házit és a tanítónéni most mit fog szólni, ha csak Ő egyedül nem csinálta meg…?

Ezekre a kérdésekre még választ keresünk. E sorok írásakor is óvodák, iskolák tucatjaiban van rendkívüli szünet a vírus miatt, napi rendszerességgel érkeznek hírek újabb bezárásokról. A távoktatás egészen biztosan az életünk része marad – és hogy mennyire hatékony, hogy milyen hatással van a felkészülés, a tanítás hatékonyságára, tanár és diák közérzetére, csak hosszú távon derül majd ki.

Ha pozitívumot szeretnénk találni a helyzetben, szerencsére akad. A magyar oktatási rendszer tavasszal – legalábbis felfogásban –  kénytelen volt tíz évet előreugrani a modern, digitális oktatásban, ez pedig nem múlik el nyom nélkül akkor sem, ha mindenki biztonságban beléphet végre az iskola kapuján.

Mit mutatnak a számok?

Érdemes vetnünk egy pillantást arra is, hogy a számok tekintetében hogyan alakult ez a három hónap. Ez idő alatt…

• 686 diák, és
• 70 tanár
• 11 212 naplózott digitális oktatású tanórát bonyolított le sikeresen.

Jellemzően heti ezer feletti tanóra zajlott, és volt olyan időpont, amikor egy időben több, mint 2000 kapcsolatot szolgált ki a rendszer gond nélkül.

A 138 végzős eredménye év végén így alakult:

• 341 jeles érettségi tantárgyi teljesítmény középszinten,
• 164 jeles érettségi tantárgyi teljesítmény emelt szinten,
• Az emelt szintű érettségik átlaga 73,5%,
• 25 jeles rendű érettségi bizonyítvány (4,75 felett),
• 40 kitűnő érettségi bizonyítvány (5.0), és
• 12 db 100%-ra megírt érettségi vizsga.

Mindez azt mutatja, hogy az átállás nem okozott kényelmetlenséget, nem rontotta a végzősök eredményeit sem – pedig nekik az érettségi magában is elég stresszt jelentett volna, s ehhez jött hozzá tavasszal a lezárás, vírus, a normális mindennapok hirtelen eltűnése.

Mégis: tanárok és diákok is sikerrel vették az akadályt, minden nehézséggel együtt.

Szülői és tanári szemmel

Természetes, hogy az átállás alatt és után is folyamatosan figyeltük, a diákok, a tanárok és szülők hogyan használják a rendszert, mennyire elégedettek vagy éppen csalódottak, milyen funkciókat érdemes még fejleszteni.

Álljon itt néhány a válaszokból, melyeket az iskola és a Netmasters kapott.

“Kecskeméten az egész városban arról beszéltek a tanulók szülei, hogy a Katonában milyen gyorsan, hatékonyan és profin tudta meglépni az iskola közössége a digitális oktatásra való átállást.A Netmasters segítségéről iskolánknak az jutott eszembe, hogy a mottójuk akár ez is lehetne: „ A lehetetlent azonnal teljesítjük, a csodákra egy kicsit várni kell.”

Csordás Péter, informatika, matematika szakos tanár

Az elmúlt tanévben az online-oktatás bevezetésekor nagyszerű és tulajdonképpen azonnal alkalmazható megoldásként ismertem meg a Netmasters programot. Ilyen, vagy ehhez hasonló videokonferenciára alkalmas programot korábban nem használtam, viszont az adott helyzetben tavasszal kényszerűségből megismertem több rendszert. A Netmasters mindegyiknél egyszerűbben használható, könnyebben kezelhető, a belépést, a rugalmas felhasználást jobban segíti.
Összességében egy egyszerű, nagyon gyorsan megtanulható, könnyen kezelhető és hatékony rendszert ismertem meg. Kollégákkal is használtuk pl. munkaközösségi megbeszélésre. Alkalmas azonnal új „tantermek” létrehozására, bármikor áttérhettünk csoportmunkára, sőt, személyes, bizalmas megbeszéléseket is folytathattunk, mondjuk egy osztályfőnöki óra közben.  A jó programhoz jó, együttműködni akaró tanulók is kellenek, de ez adott volt.“

Reiter István, matematikatanár

“Nézem az éjfélkor kitett posztot a “szobákról”. Hivatalosan is leesett az állam!!!! Hatalmas GRATULA! Nálunk (a családban) eddig is elvárás volt a tisztelet a tanárok felé, de amit itt összeraktatok 2 nap alatt...”

[szülői levél]

“Őszintén mondom, hogy nagyon örülök, hogy ebbe az iskolába jár a lányunk. Az iskola ebben az igen kritikus helyzetben, úgy látom, kiválóan vizsgázott.Tényleg örömmel tapasztaltam, hogy valóban tanórák vannak, haladnak az anyaggal, és még annak is örülök, hogy lesz dolgozat (bár a lányom nem osztja ezen örömöm). Szerencse, vagy nem, de úgy látom mi is maradéktalanul tudtunk alkalmazkodni a helyzethez, és tudtuk biztosítani lányunk részére, hogy ne maradjon le semmiről.”

[szülői levél]

“Az iskola távoktatási rendszere nagyon meglepett, természetesen jó értelemben. Nem számítottam arra, hogy van egy kiforrott videokonferencia rendszer, hogy a tanároknak ilyen pozitív lesz ehhez a hirtelen jött utasításhoz a hozzáállása. Távolról is láttam, volt sok technikai probléma, de végül mindent megoldottak a kollégák, szóval minden elismerésem. Összehasonlítva más iskolákkal, azt kell hogy mondjam, a magas színvonal így is megmaradt.”

[szülői levél]

Az órákra a Netmasters csapatát is többször meginvitálták a tanárok, és az őszinte véleményünk, hogy régen láttunk olyan profizmust és hangulatot, mint ami a gimnázium virtuális tantermeit jellemzi.

A magunk részéről hálásak vagyunk az iskolaigazgatónak, a tanároknak, diákoknak és szülőknek is, amiért megbíztak bennünk, a rendszerben, részt vettek a tesztelésben, megtanulták a használatát, kiismerték és visszajelzést adtak minden ponton, ahol javítani tudtunk rajta. Igazi kitartó és önzetlen, elhivatott munkát tapasztalhattunk.

Ez a közös munka az, ami tavasszal segített elérni – túlzás nélkül -, a lehetetlent, a napok alatt megvalósult átállást,  és azt reméljük, ha a következő hónapokban és években a digitális oktatás, kényszerűségből vagy sem, valóban nagyobb szeletet hasít ki az iskolai mindennapokból, ugyanilyen lelkesedéssel találkozik majd minden érintett iskolában.

Mi biztosan ott leszünk, hogy megkönnyítsük ezt a feladatot.