Szerzői jogok a streaming korban: végleg lejár a virtuális kalózok ideje?

Az elmúlt években a streaming szolgáltatások hatalmas változást hoztak a médiafogyasztási szokások terén. Az illegális letöltés felől rengetegen fordultak a legális streaming platformokhoz, hiszen ezek a szolgáltatók alacsony áron és hatékonyan elégítik ki a szórakozásra való igényeinket. 

De vajon ez azt jelentené, hogy végleg lejárt a virtuális kalózok ideje? Képes lehet-e a Netflix és a Spotify arra, hogy teljes mértékben kiszorítsa az illegális letöltéseket, és mind az alkotóknak, mind pedig a fogyasztóknak kényelmes, hatékony és nem utolsó sorban hosszú távon fenntartható alternatívát biztosítson a digitális tartalmak terjesztésére, elérésére? 

Ebben a cikkben többek közt erre a kérdésre keressük a választ, és belepillantunk az online fájlcserélő megoldások és a streaming szolgáltatások történetébe is.

Gyors, egyszerű, ám törvénybe ütköző: rengeteg kárt okoz az illegális letöltés

Ha egy könyvet eltulajdonítunk egy könyvesboltból, vagy megpróbálunk jegy nélkül beszökni a moziba, senki nem vitatkozik azzal, hogy szabálysértést követünk el. A digitális tartalmak esetében azonban sokan ma is másképp gondolkodnak, és úgy hiszik, az egyébként pénzért elérhető filmek, zenék vagy játékok letöltése nem számít bűncselekménynek.

Az igazság azonban sajnos egészen más. Az olyan, ügyeskedő megoldások ugyanis, mint például a különböző warez portálok, a torrent oldalak vagy az illegális streaming honlapok rengeteg anyagi kárt okoznak, amit azok szenvednek meg igazán, akiknek a munkáját elméletben tiszteljük és megbecsüljük: az alkotók, szerzők, az adott digitális tartalom előállítói

Persze rengetegen úgy gondolják, hogy ez a probléma nem több, mint egyszerű, felfújt lufi, a számok tükrében azonban már egészen másnak tűnik a helyzet. 

Csak a mozi szegmensét tekintve éves szinten az illegálisan letöltött tartalmak több mint 230 milliárd óra nézettséget tudhatnak magukénak. Ez egészen elképesztő érték, és ha az ezáltal okozott anyagi károkat szemléljük, a számok még megdöbbentőbbek. Világszinten ugyanis a kalózkodás nagyjából 30 milliárd és 70 milliárd dollár közötti kiesést jelent a filmiparnak. 

Ezek a becslések hihetetlennek hatnak, ha pedig belegondolunk, hogy kizárólag a filmipar bevételeit érintik, a helyzet még kritikusabbnak látszik. Az illegális letöltés és streaming ugyanis legalább ennyire károsan érinti a zeneipart, ahol a hallgatók 35 százaléka még mindig nem legális úton jut hozzá kedvenc dalaihoz és lemezeihez. De a játékipar és a legtöbb olyan alkotó sincs jobb helyzetben, akiknek munkái digitális formában elérhetők. 

Összességében a kalózkodás így 40 és 97 milliárd dollár közti összeget vesz ki a különböző szórakoztató iparágak szereplőinek zsebéből, ami forintban 12.000 és 29.130 milliárd közé tehető. A szerzői jog által védett tartalmak illegális letöltése pedig a globális letöltési sávszélességnek nem kevesebb, mint 24 százalékát teszik ki.

Ezek az adatok persze első ránézésre irreálisnak tűnnek, és ha racionális szemmel nézzük őket, valóban azok is. Ennek legfőbb oka az, hogy a jogvédő szervezetek minden egyes letöltést egyenlővé tesznek egy kihagyott vásárlással. Az igazság azonban az, hogy ha az illegális letöltési lehetőségek nem léteznének, az adott filmek, lemezek vagy épp szoftverek ezeknek az embereknek csak a töredékéhez tudnának eljutni. 

És, habár az alkotók valóban nagyobb bevétellel számolhatnának, a kalózkodás felszámolásával az éves profit nagy valószínűséggel csak az irreálisan nagynak tűnő milliárdok töredékével emelkedne.

Az illegális tartalommegosztás hajnala: az első peer to peer megoldások

A szórakoztató tartalmak illegális elérése természetesen egyáltalán nem olyan probléma, mely az elmúlt néhány évben vált volna jellemzővé. Már az internet előtti korszakban is rengeteg problémát jelentett a VHS szalagok, kazetták, majd később CD-k és DVD-k hamisítása, a jogvédett szoftverek zárt csoportokban történő, sőt akár postai úton való terjesztése. 

Azzal azonban, hogy a világháló betört az otthonunkba és mindenki számára elérhetővé vált a net, a kalóztevékenységek is szintet léptek, és a hamisított adathordozók helyét átvette a gyors, egyszerű és kényelmes illegális letöltés.

A peer 2 peer egy olyan rendszer, mely lehetővé teszi a két felhasználó közti fájlmegosztást. A p2p hálózatok felhasználói egyenrangú felekként alkotnak kommunikációs rendszert, ezáltal gyakorlatilag egy megosztásra alkalmas fájlrendszert hoznak létre, melyen belül mindegyikőjük hozzáférhet a többiek által, saját számítógépükről megosztott fájlokhoz.

Az első olyan peer 2 peer alkalmazás, mely széles körben lehetővé tette az interneten keresztül történő fájlcserét, a Napster nevű oldal volt, mely 1999-től 2001-ig üzemelt illegális fájlcserélőként. Ötlete egy amerikai egyetemista, Shawn Fanning fejében született meg, célja pedig az volt, hogy szűk baráti körének tagjai ingyen jussanak hozzá kedvenc zenéikhez.

Eredetileg tehát a megoldást nem szánta nyilvánosnak, azonban a Napster a szűk körből rendkívül hamar kiszivárgott és alig pár nap leforgása alatt 15.000 felhasználóra tett szert. A siker óriási volt, Fanning és egy barátja ennek hatására pedig megalapította a Napster Inc.-t, 1999 végére pedig az oldal több mint 1 millió aktív felhasználóval büszkélkedhetett.

A hírnév azonban magával hozta a legalitási problémákat is. A Napster ellen az első jogi keresetet az indulás évének decemberében az Amerikai Hanglemezgyártók Szövetsége (RIAA) nyújtotta be, melyet nem sokkal később a Metallica zenekar által indítványozott, hatalmas médiavisszhangot keltő per követett. 

Az indulatok hamar elszabadultak és a Napster üzemeltetői hiába kötöttek több kiadóval is szerződést a legális működés érdekében, illetve hiába igyekeztek szűrni a jogsértő tartalmakat. Az időközben 80 milliósra dagadó felhasználói bázissal rendelkező Napster ellen egyre több szerzői jogi követelés született, és a fejlesztőknek 2001-ben végleg le kellett húznia a rolót.

A Napster bukása azonban sokak reményeivel ellentétben korántsem vetett véget a szerzői joggal védett tartalmak online vándorlásának. A híres fájlmegosztó népszerűségének hatására ugyanis programozók százai kezdtek el dolgozni hasonló szoftvereken, és az úttörőnek számító Napster után egyre több peer to peer fájlcserélő megoldás látott napvilágot. 

Többek közt a Winamp készítői által tervezett Gnutella, a Morpheus, a Limewire vagy az olyan Direct Connect megoldások, mint a DC++. Ezek a nevek talán sokak számára ismerősen csengenek, hiszen hazánkban is több, javarészt meghívásos alapon működő peer 2 peer csoport működött, például a Diablo és az Elite DC nevű közösségek, melyeknek rövid időn belül sikerült a szerzői jogok védelméért kiálló hatóságok célkeresztjébe kerülniük.

A Napster nélkül is megtaláltuk a módját a kalózkodásnak

A peer to peer fájlcsere természetesen már a kezdetek idején sem az egyetlen módját jelentette annak, hogy egy adott tartalomhoz vagy szoftverhez ingyenesen, ám illegális módon férjünk hozzá. Már a kilencvenes években is találkozhattunk az úgynevezett „warez” oldalakkal és szerverekkel, amiknek célja a jogvédett tartalmak jogsértő terjesztése volt. 

Senkinek nem kell bemutatni a nagy népszerűségnek örvendő SMSWeb rendszereket, ahol mindössze egy speciális számra küldött szöveges üzenet (SMS) elküldésével lehetett hozzáférést szerezni tartalmakhoz, s a díjat a telefonszámlával együtt rendezni. A szolgáltatás ára annak hosszával volt egyenesen arányos, bár sávosan jelentős kedvezményeket biztosítottak annak, aki mondjuk 1 nap helyett 1 hónapra elküldte a díjat.

A kalózok másik jól bevált módszere az illegális tartalmak terjesztésére a saját FTP szerverek használata. Ezek a szerverek a virágkorukat a kilencvenes évek közepétől kezdve élték, majd a tömegek számára is elérhető megoldásoknak köszönhetően némileg háttérbe szorultak, azonban a mai napig velünk vannak. Az FTP szervereken általában szervezett csapatok dolgoznak azon, hogy a legfrissebb tartalmak a lehető leghamarabb, exkluzív módon elérhetőek legyenek. 

Ezeken a kiszolgálókon külön részlegekbe szervezve (mely általában fizikiailag is más-más hardvert és helyszínt jelent) találhatók a tartalmak. Filmek, sorozatok minőség és nyelv, kiadási dátum szerint rendezhető módokon, játékok platform szerint (PC, Xbox, PS stb.), szoftverek operációs rendszer szerint (Windows, IOS, Mobil stb.), zenék, e-könyvek mindenféle formátumban és természetesen a felnőtt tartalmak is. A keresést beépített scriptek segítik FTP-n, weboldalon és sokszor titkos IRC-csatornákon is.

Ezekhez a nem ritkán több száz TB adatot tároló szerverekhez nagy sávszélességű internet, teljesen titkosított kapcsolatok, s felhasználónként egyedi elérések tartoznak. A hozzáférések is többszintűek: a feltöltők által még nem publikált anyagok a többiek által elzárt részre kerülnek, a sima letöltők beállításai (szálak száma, sávszélesség, letölthető havi adatmennyiség, engedély site to site műveletekre stb.) pillanatok alatt testre szabhatók, sőt akár csomagokba szervezhetők. 

Az anyagokat készítő rendszer jól kitalált, szervezett. Van aki a kiszolgálóért és annak műszaki elemeiért felel, támogatókat szerez a beszerzéshez, elhelyezi a szervert, az azt “fedező” proxykat, sávszélességet intéz, tartja a kapcsolatot az adminisztrátorokkal, intézik a pénzügyeket. Mások beszerzik a forrásokat, melyek nem ritkán belső embertől kerülnek hozzájuk, másolható változatot készítenek belőle különböző módszerekkel, tesztelik, feltöltik, terjesztik. A csapatok között pontverseny is zajlik, ahol a pontokon kívül dicsőség is jár 1-1 nehezen feltörhető tartalom publikálásáért, de hibás, vagy nem működő relase esetén levonás is van, tehát nem érdemes elhamarkodottan kiadni valamit. Hó végén pedig a győztesek learatják a babérokat, majd kezdik újra a versenyt.

A tartalmak jelentős része elérhető a hivatalos megjelenés előtt. Cserébe a hozzáférésért a felhasználók havi vagy éves tagsági díjat fizetnek. Régebben rózsaszín postai befizetések voltak, majd átutalás, bankszámlára befizetés és emelt díjas SMS volt az elterjedt. Ezen tranzakciók követhetőségének hatóságok általi szigorításai után pedig napjainkra a digitális valutákkal való fizetés viszi a prímet.

A kiadók természetesen küzdenek ez ellen, s a digitális technika ma már támogatja is őket ebben. A tesztvetítések és kiadott előzetes példányok láthatatlan és emberi fülnek nem is hallható különbözőségeket hordoznak, minden példány gyakorlatilag teljesen egyedi. Ha kikerül az elvileg nem terjeszthető anyag, akkor a kiadó az elemzést követően hajszálpontosan meg tudja mondani melyik példányról készült a másolat, s ezáltal a forrás is lebukott, gyakorlatilag azonnal. A küzdelem része az is, hogy változtattak a terjesztés menetén is. Régen az USA premiert követőek akár 6-12 hónap is eltelt mire Európába ért egy-egy alkotás. Mára az is előfordul, hogy hamarabb vetítik a mozik közép-európában a filmet, mint az Államokban. A digitális platformoknak hála, a világon mindenhol (ahol az adott felület elérhető) egyszerre nézhető egy-egy film, vagy a teljes sorozat is. Mindez kb. egy mozilátogatás áráért.

Nos, de vissza a régi időkhöz:

Sokan emlékeznek még talán az egykori Kenyér nevű FTP-szerverre, mely sokáig hazánk egyik legnagyobb warez kiszolgálója volt. A Kenyér eleinte ingyenes szerverként indult, majd fizetős rendszerként működött, és kizárólag ismerős ajánlásával lehetett bejutni a felhasználói körbe. A tartalmakat maguk a felhasználók töltötték fel (de sok releasernek volt egy időben saját részlege is), és rendkívül híres volt az itthoni online világban, hiszen általában a legújabb tartalmak is a legjobb minőségben voltak elérhetők rajta. Külön érdeme volt, hogy a lokális (értsd: magyar nyelvű) anyagokkal is találkozhattunk. Sok szülő a mai napig áldja az ott (is) fellelhető komplett mesegyűjteményeket, pl. a Walt Disney összes művét egyben. De letölhető volt minden Tom&Jerry, sőt a Magyar népmesék sorozat is. 

Az FTP megoldás az elmúlt években némileg háttérbe szorult, köszönhetően az olyan lehetőségeknek, mint a bárki számára ingyen és egyszerűen elérhető BitTorrent vagy a Rapidshare-hez és a Megaupload-hoz hasonló fájlmegosztó platformokra épülő letöltő oldalak. Ezek használatához általában nincs szükségünk arra, hogy havidíjat fizessünk, és az átlagos felhasználó egyszerűbben tudja kezelni őket. Éppen ezért nagy népszerűségre tettek szert, még annak ellenére is, hogy az üzemeltetők által szigorúan ellenőrzött FTP szerverekhez képest kevésbé megbízhatók, és az ilyen jellegű megoldások használata esetén sokkal nagyobb az esély arra, hogy a letöltött fájlokkal együtt begyűjtsünk egy nemkívánatos, virtuális kártevőt is.

Napjaink kényelmes megoldása: a BitTorrent

Habár sok warez FTP szerver napjainkban is aktív, ez a megoldás mára kevésbé számít népszerűnek, mint az aranykorban. Ez főként annak köszönhető, hogy az igazán jó szerverekre nehéz bekerülni, a tagságért pedig ráadásul általában fizetni is kell. Arról nem is beszélve, hogy az FTP-s letöltés sok átlagfelhasználó számára bonyolultabb, mint az azóta elterjedtté vált, egyszerű, javarészt ingyenes megoldások használata. 

Ezek közül is a legnépszerűbb talán a BitTorrent, melynek használatához csak egy ingyenesen letölthető torrent kliensre és egy bárki által elérhető torrent oldalra van szükség. 

A BitTorrent egy olyan p2p megoldás, melynek esetében a kliensek a fájlokat darabokban töltik le egy központi szerverről, vagy a többi letöltőről, akiknek az adott darab már megtalálható a gépén. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a letöltők feltöltők is egyben, tagságukért cserébe pedig elvárják tőlük azt, hogy az adott fájlok számítógépükről a torrentkliensen keresztül egy ideig elérhetőek legyenek. Ezt nevezzük az úgynevezett seedkötelezettségnek. 

A módszer nagyon jól működik nagyméretű fájlok, például videók és nagyobb szoftverek esetében, így nem csoda, hogy használata hamar elterjedtté vált az online világ letöltői körében. A nagy népszerűség persze kiváló pályát kínál a rosszindulatú hackereknek is, így az ingyenes torrent oldalakról származó anyagok sajnos jóval kevésbé biztonságosak, mint a szigorúan ellenőrzött FTP szerverek.

Ennek ellenére megannyi híres torrent-oldal létezett és létezik a mai napig, melyeket rengetegen látogatnak. Elég például a RarBG-t, vagy a The Pirate Bay-t megemlítenünk, amit a törvénynek megannyi próbálkozás ellenére sem sikerült az elmúlt években teljesen ellehetetlenítenie.

Hazai pályáról pedig az olyan nevekkel, mint a Majomparádé vagy a BitHUmen egészen biztos, hogy annak idején sok magyar internetező találkozott. A legnépszerűbb hazai oldal pedig egyértelműen az nCore, mely mára már több mint 700.000 regisztrált, aktív felhasználóval, az ingyenes letöltés mellett pedig kedvezményekkel járó (pl. az anyagokat nem kell visszatölteni), prémium tagsággal is rendelkezik.

A Torrent és a magyar törvények

Érdemes megemlítenünk, hogy Magyarországon a jelenlegi szabályozások szerint a torrentezés a törvény által nem számít bűntetendő cselekménynek. Abban az esetben, ha szigorúan magáncélból történik és a felhasználó a letöltött tartalmak által nem szerez pénzbeli hasznot. 

Nem véletlen, hogy az Artisjus minden egyes adathordozóra, például üres CD-kre, DVD-kre, a flashdriveokra, mobiltelefonokra, memóriakártyákra de még a fénymásológépek üzemeltetésére is úgynevezett üreshordozó-díjat, más néven magánmásolási díjat számol. Így az eszköz ára már gyakorlatilag az esetleges letöltésekért, jogdíjas tartalmak sokszorosításáért fizetendő díjakat is magába foglalja. 

Fontos azonban tudni, hogy a torrentoldalak esetén nem csak le-, hanem feltöltés is történik, ez pedig már jogi szempontból problémás lehet, hiszen a jogvédett tartalmat ilyen módon feltöltés által más felhasználók számára továbbítjuk is.

Akadnak ellenben olyan országok is, ahol a torrentezést jóval szigorúbb szabályok közé szorítják, és a tartalmak illegális letöltéséért komoly büntetés is járhat az óvatlan netezőknek. Franciaországban az illegális letöltők lebukás esetén sokáig figyelmeztetésben részesültek, majd, ha három ilyen megrovás után sem tértek jó útra, a büntetésük internet-hozzáférésük egy hónapra történő letiltása volt. 

A szabályozást mára eltörölték, ám Németországban ezzel ellentétben a letöltőknek a mai napig VPN-kliensek és seed szerverek mögé bújva kell kijátszaniuk a rendszert abban az esetben, ha nem akarnak büntetésben részesülni az illegális letöltésért cserébe. 

Elérkezett a streaming-korszak: itt a vége a kalózkodásnak?

A tapasztalatok azt mutatják, hogy az illegális letöltőoldalak korántsem szűntek meg létezni, és továbbra is hatalmas tömegeket vonzanak. Az elmúlt időszakban igencsak visszaesett a forgalmuk ahhoz képest, amit a kétezres években, vagy épp a kétezertízes évek első felében produkáltak. 2019 vége és 2020 vége között például körülbelül 10 százalékkal csökkent a kalózoldalak látogatottsága. 

Ennek legfőbb okát a megfizethető áron, szinte bármilyen eszközről elérhető streaming szolgáltatók jelentik, mint például a Netflix, az HBO GO vagy épp a Spotify, melyek mind az online filmnézés, mind a zenehallgatás terén kiváló alternatívát jelentenek. Már csak azért is, mert használatukkal a felhasználóknak nincs szükségük arra, hogy rengeteg szabad tárhellyel rendelkezzenek, és nem kell a peer 2 peer megoldásokhoz hasonlóan saját gépükről semmilyen tartalmat megosztaniuk, visszatölteniük. (Sokan nem szeretik az eszközeiket sem járatni, s nem csak a havi áramszámla miatt- ami összemérhető egy előfizetési díjjal -, hanem a gépek zaja is zavarja a felhasználókat.)

A streaming szolgáltatóknál ugyanis fix havidíj ellenében, online érhetjük el azokat a tartalmakat, melyek érdekelnek minket, és pénzünkért cserébe annyi filmet nézhetünk vagy annyi zenét hallgathatunk, amennyit csak szeretnénk. 

Ez az elképzelés kissé hasonló a korábban fizikai adathordozók formájában beszerezhető tartalmakat digitálisan terjesztő warez oldalakéhoz, melyeket a többség azért használt (és használ a mai napig), mert nem szeretne irreálisan magas összegeket kiadni CD-kra, DVD-kre vagy BlueRay lemezekre. A streaming szolgáltatók tehát észrevették azt, hogy ha tetszik, ha nem, a digitális tartalmak velünk maradnak, így a legjobb megoldás, ha kriminalizálásuk helyett egyszerű és hatékony, legális hozzáférési lehetőséget biztosítanak hozzájuk.

Természetesen rengeteg olyan felhasználó akad, aki az olcsó és hatékony streaming szolgáltatások korában is szeretné megtalálni a kiskapukat és ingyenesen hozzájutni az általa keresett tartalmakhoz. Ennek tükrében nem meglepő, hogy megjelentek az illegális streaming oldalak is, melyek bevételeik nagy részét felhasználóiktól sokszor nem közvetlen módon, hanem közvetetten, reklámok megjelenítésével szerzik.

A legális streaming mellet persze akad más ok is, ami miatt az illegális letöltések száma visszaesett, nem más, mint a nagy keresőmotorok warez- és torrent-oldalakkal szembeni agresszív fellépése. A Google találatrendezési algoritmusai ugyanis igyekeznek a lehető leghatékonyabban háttérbe szorítani az illegális letöltőoldalakat. 

Olyannyira, hogy bizonyos ismert torrent-oldalak esetében a Google keresőjéből érkező forgalom 2020 végéig a korábbihoz képest nem kevesebb mint 35 százalékot csökkent.

A legális tartalmak egyre népszerűbbek, a letöltés azonban még velünk marad

Összességében elmondható, hogy az emberek egyre inkább hajlandóak pénzt költeni a digitális tartalmakra, abban az esetben, ha azok gyorsan és egyszerűen, több eszközről is elérhetőek. 

Ez persze természetesen nem azt jelenti, hogy a legális streaming szolgáltatóknak véglegesen sikerülhet kiszorítaniuk az illegális megoldásokat, hiszen ez korábban olyan helyeken sem jött be, ahol a torrentezést komoly pénzbírsággal, vagy akár szabadságvesztéssel is sújthatja a törvény. A kulcs sokkal inkább az arányokban rejlik.

A fejlődés pedig, mint az mp3 példája is megmutatta: nem áll meg. A Fraunhofer Intézet által az EURÉKA kutatási program keretében 1993-ban megalkotott formátum egyszerűen ráébresztette a felhasználókat, hogy kényelmesebben is lehet zenéket beszerezni, tárolni és hallgatni, mint ahogy azt addig a kiadók elképzelték. Ráadásul ehhez még csak ki sem kell mozdulni a megszokott otthoni székünkből. Az internetet az .mp3 fájlok nagyjából 1994 karácsonya körül kezdték el elárasztani. Onnantól nem volt megállás. Hiába küzdöttek ellene a kiadók jól fizetett jogászok segítségével, mára egészen biztosan kijelenthető, hogy nemcsak a csatát, de a háborút is elvesztették. Nem szükséges egy számért egy komplett albumot megvásárolnunk, sőt havi előfizetési díjért legálisan hallgathatjuk előadók alkotásainak millióit. Napjaink csatái majd inkább arról fognak szólni, hogy a nagy tech óriások magas jutalékát szintén le lehessen csökkenteni, s még többet kaphassanak a bevételből maguk az alkotók. Végül ez alighanem mindenkinek jobb lesz.

Abban az esetben ugyanis, ha sikerül háttérbe szorítani az illegális letöltőoldalakat, a film- és zeneipari cégek mellett az alkotókat és az előadókat is jóval kisebb károk érhetik. Ez pedig a jövőben rengeteg új, érdekes és kreatív tartalom létrejöttéhez járulhat hozzá, és közvetett módon nekünk is segíthet abban, hogy szabadidőnket minőségi szórakozással tölthessük.

Természetesen kizárólag legális forrásból származó tartalmakon keresztül.

Olvasd el ezeket is:

Kommenteld meg jól:

0 hozzászólás

Egy hozzászólás elküldése

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .