A Cloudfest utolsó napját Jesse Friedman nyitotta, ő korábban már beszélt az Automatic színeiben többek között arról, hogyan építettek AI chatbotot Seth Godin oldalába, most viszont egy inspirálóbb előadással lépett színpadra, és az innováció szenvedélyéről szónokolt röviden, és hatásosan.

Főbb megállapításai ezek voltak:

• Ha a technológiai iparban dolgozol, fel kell fognod, tudatosítanod kell, hogy mekkora hatással vagy a világra. Az internet teszi lehetővé az ötletek és ideák szabad áramlását, a globális kapcsolatteremtést, és mindennek a működését a technológusok biztosítják – biztonsági szakemberek, adatközpontok üzemeltetői, fejlesztők és így tovább. Szóval, ha csak a fizetésért dolgozol ebben a szektorban, lehet, érdemes elgondolkodni a perspektívádon, mert igenis hatással vagy a világra.
• A sikered nem csak azon múlik, hogy jó eszközöket, szoftvereket választasz, hanem elsősorban azon, hogy jó embereket veszel magad mellé, és felismered, hogy egyénileg miben jók, mi a szupererejük, erre építesz csapatot.
• A hibáidat pedig ünnepeld, akármilyen hülyén hangzik is. Semmi sem kudarc, amíg el nem követed másodszor.

Zárásként pedig Jesse röviden reflektált a Cloudfest és a hasonszőrű események létjogosultságára: 

“Látszólag semmi értelme annak, hogy mi mind összegyűljünk egy helyen. Mindannyian egymás konkurensei vagyunk. De osztozunk álmokon. És az ilyen események lehetőséget adnak, hogy benzinnel locsoljuk az innováció szikráját.”

…és ezzel az üzenettel rákanyarodunk a szakmai előadások szétszálazására.

Kezdjük megint a domain nevekkel: Andy Simpson, a Verisign stratégiai igazgatója Starting with Domain Names című előadásában jónéhány számot hozott, és megannyi következtetést vont le.

Ő is azzal az alapozással kezdett, mint kollégái az előző napokon: a domain nevek jelentősége nagyobb, mint valaha, mert platformokat átívelő azonosítóként szolgálnak, globális stratégiákat fognak össze a brandeket erősítve.

Tőle kaptunk néhány extra statisztikát is, amit Domain Name Industry Brief jelentésben te is átnyálazhatsz, a fontosabb megállapítások innen: 

• 2020 vége óta 5,4%-kal bővül a globális domainnév bázis.
• Az elmúlt tíz évben a növekedés 43%.
• Az elmúlt évben 480 ezer olyan új domain nevet regisztráltak, ami “ai”-ra végződött – a .com, a hagyományos TLD-k (végződések), az generikus TLD-k között vegyesen, vagyis az AI-őrület mindenhol egységesen megjelent.

Ami kiemelten érdekes, főleg, ha a domaineket cross-platform összekötőként nézzük, hogy az országszintű végződések közül –  ami jelenleg összesen 138 millió -, van mintegy 70 millió olyan, ami .com végződéssel is elérhető, még sincs regisztrálva. (Gyors emlékeztető, hogy a .com nem az amerikai végződés, hanem a “commercial” rövidítéseként globális TLD, egyszerűen úgy alakult, hogy az amerikai piachoz tapadt hozzá kulturálisan.)

Sőt, az ilyen esetek 30%-ában a .com változat korábban regisztrálva is volt, csak éppen azóta lejárt a bérlése.

De vajon megéri a saját, országos végződéssel és a .com-mal egyszerre regisztrálni? A statisztika egyértelműen azt mutatja, hogy igen. A .com domaineket első alkalommal 50%-ban újítják meg, utána viszont ez már felkúszik 80%-ra, tehát aki egyszer megújít, az nagyobb eséllyel ragaszkodik hosszú távon is a domainhez – abban az esetben viszont, ha az országszintű és a .com egyszerre van regisztrálva, ennél is 25%-kal magasabb a megújítási arány.

Röviden: ha van például egy magyar .hu-s domained a saját márkáddal, valószínű, hogy megéri lefoglalni a .com változatot is.

A domaineknél maradva, kora délután a színpadra lépett Paul Mockapetris is, akire egyszerűen a DNS (Domain Name System) rendszer feltalálójaként hivatkozunk. Ez a rendszer az, ami lehetővé teszi, hogy egyáltalán domain neveket használjunk, ez kapcsolja őket össze az IP-címekkel, ezért nem számsorokat kell a böngésző címsorába írnod. 

Ő és Burt Kaliski (a Verisign egyik alelnöke) és Christian Dawson, az i2Coalition igazgatója arról csevegtek, hogyan fejlődött a rendszer máig, és hová nőhet-alakulhat a következő 40 évben.

Mockapetris beszélt a domain névrendszer megalkotásáról: hogy volt ugyan pár mellényúlás, de alapvetően sok mindent “üresen hagytak”, értsd: számítva arra, hogy a technológia fejlődik, és hogy merre, kellően rugalmasan hagyták a rendszer alapjait. 

Az nem lepte meg őket, hogy mennyire elszaporodtak a domainek, eleve úgy álltak neki a rendszer felépítésének, hogy azzal számoltak, minden egyes emberhez tartozik majd egy domain. Azon viszont kissé meg vannak lepve, hogy miközben a számítógépek “milliószor gyorsabbak és milliószor olcsóbbak lettek”, még mindig érzésre hasonló limitációkkal küzdünk, mint az ő generációjuk.

Ezután rákanyarodtunk a biztonsági szempontokra. Mint Mockapetris elmondta, magát az internetet azt szem előtt tartva tervezték, hogy jó eséllyel a harmadik világháborúban használják majd, ma meg arra használjuk, hogy cicás mémeket küldözgessünk. Szakemberünk itt nyilván sarkít, de a megállapítása, hogy erősen megváltoztak a biztonsági szempontok, helytálló…

Egy mondata, amivel nem lehet vitatkozni: “A domainnév-rendszer feladata, hogy az információt elérhetővé tegye. De azért nem tudunk tenni semmit, hogy ez az információ igaz legyen.

És végül persze elhangzottak olyan alapigazságok is, mint hogy a felhasználó-közvetítő-hatóság kommunikációs láncban mindig a közvetítőknél sérül leginkább az információk hitelessége, és hogy a személyes adatainkra leselkedő legnagyobb veszélyt még mindig nem a kiberbűnözők jelentik, hanem az olyan óriásvállalatok, mint mondjuk az Amazon.

A következő előadás is a múltból indult, az internet megszületésének első lépéseiről, az ARPANET-ről beszélt nekünk Steve Crocker, az Edgemoor Kutatóintézet igazgatója.

De nem ragadtunk a technológia hajnalán, Crooker leginkább arról beszélt, hogy milyen veszélyei vannak, ha magát a technológiát félvállról vesszük, és csak akkor figyelünk rá aktívan, ha azt látjuk, hogy megtörtént a baj.

Erre a domain nevek kezelése egy igen jó példa. Nem ritkán megesik, hogy ezeket nem csak magánemberek, vállalkozók, de akár nagyvállalatok is elfelejtik megújítani, hagyják lejárni, aztán a lejárt domaint más veszi át, szerzi meg, amivel már nehéz mit csinálni, hacsak nem védjegyről van szó.

Ennek az egyik fő oka persze az, hogy ha megnézel egy nagyvállalatot, és megkérdezed, ki menedzseli a domaineket, bármilyen fontosak is, akkor az nyilván nem a vezérigazgató lesz, hanem John valahol három-öt szinttel lejjebb a hierarchiában. A C-level vezetés sokszor oda se néz az ilyen apróságokra, ami azért probléma, mert ha őket nem érdekli az alapvető biztonság, akkor a csapat többi tagját se fogja.

Aztán ha a domain lejár, amit megújítani pár dollár lett volna évekre előre, és mondjuk kiesik a weboldal a szolgáltatás alól, a kár lehet, hogy már százmilliókban mérhető…

A hatóság részéről persze az edukáción kívül nem marad más, mint a redundancia biztosítása. Mint Crocker elmondta, a DNS akkor működik jól, ha nem is tudsz a létezéséről. De nélküle nem működik az alapvető internet-struktúra, – ezért is fontos, hogy ne hagyjuk az alapvető biztonsági rendszereket évtizedekig érintetlenül, hogy folyamatosan reagáljunk az új kihívásokra.

Ezután meghallgathattunk egy érdekes, privacy-témájú beszélgetést: Christian Dawson, az i2Coalition igazgatója és a WebPros egyik vezetője többek között megmutatta nekünk, hogy hiába telt el nyolc év a GDPR bevezetése óta, bizony még mindig lehet rühellni.

Mivel maga a beszélgetés is kurta volt, röviden összegzünk:

• A GDPR amolyan sarokkővé vált, ehhez viszonyítják manapság az összes privcy-törvényt, nem függetlenül attól, hogy globálisan arra kényszerítette a cégeket, hogy odafigyeljenek a kérdéskörre.
• A legtöbben rühellik, mert úgy tekintenek rá, mintha az EU a saját szabályait akarná rájuk erőltetni – ami technikailag teljesen igaz.
• Az amerikai cégek maguktól nagyon, nagyon nem lelkesek megfelelni a GDPR előírásoknak.

Szó esett arról is, hogy a törvényeket nem éppen a legszerencsésebben szövegezték, túlságosan gumicsontok, ráadásul hogy tudsz megfelelni egyáltalán a GDPR-nak, ha olyan tartalmat publikálsz, ami életkor-ellenőrzéshez kötött? (Ezek nyilván az amerikaiak aggályai.)

A nap utolsó előadását Dr. Auma Obama, a Sauti Kuu Foundation alapítója tartotta – nem mellesleg igen, ahogy a név sugallja ő Barack féltestvére, de ez önmagában nem érdem, Auma saját jogán is igen erőteljes felszólalással érkezett.

A témája, nos, nem szervesen kapcsolódott a felhőiparhoz – egy ennél globálisabb témát boncolgatott, a szegénység, kitörés, lehetőségek, vezetői képességek tengelyén.

“A szegénység nem mentség. Kenyában úgy mondjuk, ebben mind együtt vagyunk. De az, hogy egy olyan vidéken élek, ahol nincs folyóvíz, nem jelenti szükségszerűen azt, hogy szegény vagyok. Az a szegény, akinek van tíz hektárja Kenyában, de folyóvíz nélkül, vagy aki Berlin belvárosában egy akkora lakásban él, amiben nem tud megpörgetni egy macskát?”

Auma szerint a fő feladat Afrikában a fiatalok gondolkodásmódjának átalakítása. Hogy ne áldozatként, hanem vezetőként gondolkodjanak. Hogy ne nyugati segélyekre építsék a jövőt, mert a Nyugat ritkán tudja, mi az, ami a fejlődő országoknak a legjobb. Többek között azért, mert itt, nyugaton sokszor egy egységként, egy országként gondolunk Afrikára.

“Afrikát 54 különféle ország alkotja, és ha én kenyaiként elmegyek Togóba, idegenebbnek érzem magam, mint Londonban, mert minket a britek kolonizáltak, nem a németek…”, világított rá Auma, hogy a felfogásmódunk nem a legszerencsésebb.

Szerinte a kitörés kulcsa nem a segély, hanem a gondolkodásmód átalakítása. Hogy ne áldozatként, hanem vezetőként gondolj magadra, hogy inspirálj másokat, hogy te magad adj lehetőséget arra, hogy mások kiteljesedjenek. Ehhez meg kell találnod a saját hangod, a saját fényed és tüzed.

“Sokan itt vezetők, menedzserek vagyunk, embereket irányítunk, de ettől még senki nem lesz vezető. Ennek a titka, hogy beszéljünk egymással. Figyeljünk egymásra. Legyünk bátrak hozzá, hogy kedvesek legyünk. Vezetőnek lenni azt jelenti, hogy elég bátrak vagyunk kérdezni”, mondja Auma.

És ezzel el is érkezünk a Cloudfest utolsó előadásának végéhez…

Négy olyan napot töltöttünk ismét Rustban, az Europa Parkban, amit nehéz elfelejteni. Irdatlan mennyiségű szakmai információ, technológiai újdonságok, rengeteg jó hangulatú beszélgetés, meg persze esti buli, és egy percet sem pihentünk, mégis feltöltődtünk a végére.

Ezt a beszámolót további anyagok fogják követni WordPress, kiberbiztonság, AI témákban, ahol szétbontjuk és még részletesebben átvesszük, amit a Cloudfest feldobott idén.

Addig is zárásként Auma Obama egyik utolsó mondata álljon itt:

“Mindegy, milyen apró a terved. Ha reggel úgy kelsz fel, hogy terved van, akkor túléled a napot. Ha terved van, akkor van miért még egyet lépni előre.”