Összesen négy napot töltöttünk idén a Cloudfesten, és egyetlen perce sem volt üresjárat. Az idén húsz éves rendezvényt mostanra olyan precíz gépezetté csiszolták, ahol csak kapkodod a fejed a szakmai kontenttől, ahol szórakozás közben is a piac krémjével ismerkedsz, és ahol simán belefér, hogy Obama testvérének előadásáról egyenesen a sörfesztiválra veszed az utat.
A részletes tudósításokat elolvashatod a blogban, a még részletesebb tematikus írások ezután következnek szintén itt, most nézzük azt, hogy milyennek láttuk mi az eseményt…
A szervezés
…az hibátlan.
Itthonról kilátogatva a Cloudfestre folyamatosan az az érzésünk volt, “lehetne ezt így is”. Nyilván itthon is vannak színvonalas konferenciák, és az elmúlt években mintha maga a szervezés – kommunikációval, beléptetéssel, menetrenddel stb. – általánosan fejlődött volna, azért még mindig ott tartunk, hogy a legnagyobb szakmai eseményekért a Lurdyba kell elzarándokolni.
Namost a büdzsé kérdésével tisztában vagyunk, egy Cloudfest Nyugat-Európában, 11 ezer résztvevővel nyilván előbb fog kibérelni egy kisvárosnyi vidámparkot, mint bármelyik itthoni konferencia, ahol a 2 ezer résztvevő már brutál jónak számít, a jegyár meg a tizede. De.
A Cloudfest legnagyobb erőssége, hogy figyel az apróságokra.
A program, ha késik is 10 percet, azt konzisztensen tartja egész nap. Reggeltől estig vagy tíz helyen kávézhatsz. A beléptető standnál ingyen kézfertőtlenítőt és naptejet vételezhetsz. Az app szól neked, ha az egyik standnál a zárás előtt elkezdenek ingyen sört osztani.
Ne szaladjunk el persze, nem tökéletes a Cloudfest sem. Idén például kissé frusztráló volt, hogy a tavaly még vérprofi app helyett egy sokkal fapadosabbat, akadozót, néhol bugosat kaptunk, nyomtatott programfüzetet pedig nem. Az ételért sorban állás már rég túlnőtte a helyszín korlátait. A reggeli beléptetésnél megmagyarázhatatlan módon 9-re tolták a résztvevői belépést anélkül, hogy szóltak volna nekünk.
Ezzel együtt a komplett feeling az, hogy ezen a rendezvényen tényleg figyelnek az igényeinkre, a visszajelzéseinkre, hogy évről évre van valami új, és hogy igyekeznek tényleg mindent alánk tolni, olyan zökkenőmentes élményt adni, amennyire csak lehet.
Szóval lehetne ezt így is, és reméljük, hogy ez a stílusú rendezvénykultúra itthon is tovább evolvál, ahogy azt néhány helyen már láthatjuk.
A szakma
A legtöbb technológiai konferencián, ha beülsz egy előadásra, akkor egy jónevű szakembertől meghallgathatod, hogy mit lát, mit fejleszt éppen a Google, az Intel vagy a Verisign.
Na, ők itt is megvannak, csak beülhetsz konkrétan a Google, az Intel vagy a Verisign előadásaira is.
A húzónevek között alig akad olyan, aki nem a szakmából érkezik – mint idén Ouma Obama, vagy tavaly Boris Becker. Helyette olyanokat hívnak a színpadra, mint a DNS rendszer megtervezője, az ICANN európai vezetője, a Bellingcat alapítója, vagy mint anno Steve Wozniak, Edward Snowden vagy Eugene Kaspersky.
A szervezők immár rendszeresen monitorozzák a szakma hangulatát, problémáit, kihívásait, reményeit, és ezt riportként elénk tárják minden évben.
Nem csak statisztikákat látunk mondjuk arról, hogy mennyit fejlődött az AI az elmúlt években, hanem a legnagyobb cégek AI fejlesztői élőben demózzák le az új eszközöket, és alkalmanként a közönségtől egyként hangzik fel a “wow”, pedig nem Tony Stark mutogat kütyüket – egyszerűen csak hús-vér szakemberek tényleg formabontó fejlesztéseket, amik már a következő hónapokat, éveket határozzák meg.
A legnagyobb baj a szakmai tartalommal, hogy nem tudunk mindenhol ott lenni, mert néha bizony egyszerre öt helyszínen futnak olyan előadások, amik mind kihagyhatatlanok. (Mi ezt általában azzal oldjuk fel, hogy ahol nincs NetMasters-csapattag, ott diktafonnal, kamerával rögzítünk, ebből lesz később kifejtősebb kontent.)
Apropó – ha jövőre szeretnél ebben a hatalmas technológiai örömünnepben a NetMastersszel együtt, a mi költségünkre eljönni, nos, figyeld a blogot és az egyéb csatornákat, mert 2025-re szeretnénk nagyobb csapattal menni…
Szóval a szakmai tartalom általában profi, nagyon kis arányú az önpromó jellegű előadás, és azok helyett is bármikor választhatsz egy érdekfeszítő workshopot.
A szórakozás
Szóval az van, hogy itt nem csak kapsz egy italkupont, amit beválthatsz tízig a bárban, hanem választhatsz tízféle vacsora közül, aztán jön az ABBA koncert, színpaddal, fénytechnikával, mindennel, tánc, tombolás, kézműves sör kérésre korlátlanul.
A hangulat valami elképesztő esténként – nem azért, mert tombolás van, bár akad az is, de azért, mert mindenki vidám és felhőtlen, mert ezer beszélgetésnek adnak helyet az esték.
Egy kicsit sajnáljuk, hogy a régi, bensőséges Night Talk beszélgetések már nincsenek, de azért egész jól elvagyunk ilyenkor a brutál adag currywurstot kanalazgatva, és nézve, ahogy háromezer rendszergazda pogózik egy Queen-coverre.
Idén tűzijáték is volt nyilván, ahogy Christian Jaeger, a főszervező fogalmazott, két évtized legdrágább 5 perce, hiszen a 20. évfordulóját ünnepelte a konferencia. És ha tartják magukat a recepthez, akkor bőven nem lehetetlen, hogy még ennyi előtte áll.
A cloudfest-feeling
Beszéljünk egy kicsit arról is, hogy milyen ennek az egésznek az atmoszférája, amit nem kis részben a helyszín ad.
Az Europa-Park maga egy irdatlan méretű vidámpark – hozzávetőleg akkora, mint a komplett Gazdagréti lakótelep. Már a parkoló akkora, hogy megérkezéskor nem látsz el a végéig, és akkor még rá se jöttél, hogy az csak az egyik.
A település több mint felét elfoglaló park egyik végétől a másikig be van építve, akár egy rendes város, csak épp itt mini Spanyolország, Görögország, Anglia és még két tucat tematikus “városrész” váltja egymást, séta közben automata mesefigurák köszönnek rád, melletted néha elhúz egy hullámvasút kocsija vagy egy hajó.
A Cloudfest nap közbeni főprogramja a hatalmas dómban fut, ahol a világítás-berendezés miatt természetesnek hatna az is, ha két előadás között lenyomnának egy Azariah-koncertet.
Ebédelni magasvasúttal járunk, naponta több tucatnyi járat szállít a dómból a Colosseo hotelbe a park másik végén, ami nevéhez híven egy fél kolosszeumot is tartalmaz – az esti partyk nagy része is itt tombol.
Az esti bulik pedig, miközben hatalmasak, több ezer fősek, beférnek az egyik szárny aljába, mert erre a helyre a megalomán kivitelezés tényleg helytálló leírás.
Az előadások között van, aki beül egy fagyira az egyik mesterséges tó mellé, van, aki hullámvasutazik egyet, wellnesszbe fekszik, esetleg kimegy a parkolóba a szerverhajító világbajnokságra, vagy épp az egyidőben általában legalább két-három standnál zajló bor- vagy sörosztást látogatja meg – ami napról napra előbb kezdődik, a zárónapon már délben kézműves sörökkel a kezében mászkál a közönség fele a kiállított csúcsmodern, csillió dolláros szerverrackek, folyadékhűtéses rendszerek között.
Nem marad más hátra, mint…
A konklúzió
Nos, mi hibátlanul éreztük magunkat. Bőven megéri a nem kis utazás, és a költségei is annak, hogy kilátogass, ha közöd van a technológiai iparhoz, felhőszektorhoz, domainekhez, AI-hoz, bármi kapcsolódóhoz.
Húsz év alatt csak egyszer fordult elő, hogy nem képviseltük itt magunkat, az se mostanában volt.
Ha rajtunk múlik, ilyen nem fordul elő még egyszer.
A részletes napi közvetítéseket itt találod meg:
- A WORDPRESS MEGESZI A NETET, A KONTENT A PUZZLE KULCSA – CLOUDFEST, ELSŐ NAP
- “MINDEZ IJESZTŐNEK LÁTSZIK. DE MINDEN RENDBEN LESZ.” – CLOUDFEST MÁSODIK NAP
- “NOSFERATU NEM LÉPHET HÍVATLANUL A HAJADON SZOBÁJÁBA” – EMPATIKUS AI, DEZINFORMÁCIÓ ÉS CSÖKKENŐ OPTIMIZMUS, AVAGY CLOUDFEST HARMADIK NAP
- MINDEN A DOMAINEKRŐL SZÓL, DE A RENDSZER CSAK VELED EGYÜTT MŰKÖDIK – CLOUDFEST NEGYEDIK NAP
0 hozzászólás